Új-Zéland A Szegény Lovagok Szigetei

A halak rendkívül barátságosak, nemhogy közel engedik az embert, de szinte keresik a társaságát. Nem egyszer megállnak a búvárokkal szemben és kíváncsian bámulnak be a maszkon, A magyarázat talán abban keresendő, hogy a terület rezervátumként régóta védettséget élvez mindenféle szigonyos vadászattól, halászattól és gyűjtögetéstől. A tenger másik érdekessége a halak változatossága és színei. Ezen a helyen több halfaj él. mint Új-Zéland többi részén összesen.

A Whangareitől mintegy 50 kilométerre lévő Tutukaka nevű kis faluból több bázis indít rendszeresen járatokat külföldi és hazai búvároknak. A bázisokon felszerelést lehet bérelni és palackot töltetni. A hajók különböző méretű és típusú búvárhajók. A biztonsági felszerelések megfelelnek a nemzetközi előírásoknak, a kiszolgálás udvarias. A személyzet tagjai, mint az új-zélandiak általában, rendkívül kedvesek és segítőkészek.

A merülésre leginkább a január közepétől április végéig tartó időszak alkalmas, a decemberre és januárra eső nyári szünidőt a zsúfoltság miatt amúgy is érdemes elkerülni. Az időjárás rendkívül kellemes ilyenkor. A nap melegen süt, de a hűs tengeri szélnek köszönhetően nincs kánikula. Ekkor a legmelegebb a tenger, a víz eléri a 21-22 C fokot, a látótávolság pedig a 20-30 métert.

A szigetcsoport számos, búvárkodásra különösen alkalmas helyet tartogat. Ezek közül is kiemelkednek például az alábbiak:

Új-Zéland számos különleges merülőhelyet kínál az odautazóknak, A legjobb információforrás a „Dive New Zealand ” The Best Dive Sites in NZ című füzet, amelyet az állami idegenforgalmi irodáktól lehet kérni (pl. Fremdenverkehrsamt Neuseeland, Rossmarkt 11, D-60311 Frankfurt, tel: 00 49 69/971 2110,
fax: 971 21113).
A mérsékelt égövbe eső Déli-sziget legdélebbi csúcsán fekvő Stewart-szigetnél például a hűvös vízben hemzsegnek a prémfókák, a languszták és a csikó¬halak. A dél-nyugati partokon a csodaszép Milford Sound környéki fjordvidéken hatalmas moszaterdőket és fekete korallokat láthatunk már kis mélységben. A keleti parton Kaikorua az ámbrás cet néző tengeri túrák kiindulópontja. Lemerülni ugyan nem lehet közéjük, de a felszíni találkozás ezekkel az óriásokkal így is egyedülálló élményt jelent. Aki a nyílt tengeren egy nagy ketrecben mako- és kékcápák közé akar merülni, az ugyanebben a városban keresse fel Víc és Fizz Foster Shark Dive nevű irodáját. A Déli-sziget északi része még egy búvárcsemegét kínál: merüléseket a világ talán legtisztább édesvizű forrástavaiban. Az Ábel Tasman nemzeti parkban, Tataka mellett találhatók a Waíkoropupu-források. A 12 C fokos vízben több mint 60 méter a tükrökkel mért látástávolság, ugyanis a legnagyobb forrás átmérője csak 42 méter. Olyan, mintha egy növényekkel teli óriási akváriumban merülnénk.
Az észak-keleti oldalán inkább már szubtrópusi klímájú Északi-sziget még nagyobb bőségben kínál¬ja a jobbnál-jobb merülőhelyeket. Fenn északon a Reinga-fok előtt ilyen az óriás sügéreiről híres Three Kings-szigetek, észak-keleten a Paihia előtti öböl festői szigetei (Bay of Islands) delfin csapatokkal és hatalmas úszójú Szent Péter halakkal, de említhetjük a Great Barríer-szigetet Aucklandtól északra, az Alderman és Major-szigeteket (Tukua Marine Reserve) a Coromandel-félszígetnél, valamint a White-szigetet füstölgő vulkánjával a Bay of Plenty közepén. Utoljára, de távolról sem utolsósorban kell kiemelni a Poor Knights-szigeteket Wangareitől keletre, amelyek minden bizonnyal Új-Zéland legjobb, különleges képződményekben és élőlényekben leggazdagabb merülőhelyeit kínálják.

Blue Maomao Arch ( Kék Maomao-sziklaív )

Ez a szigetcsoport és főleg a déli szigetek leggyakrabban látogatott helye.  A nevét a kék maomao nevű halakról kapta, amelyek nagy számban élnek a sziklaív alatt. A déli bejárat felől beúszva olyan, mintha egy gótikus katedrálisba érkeznénk. A mintegy 15-20 méter mély fenék tele van kisebb-nagyobb sziklatömbökkel és dúsan tenyészik itt többféle hínárszerű tengeri moszat. A kövek alól sok helyen mozaik-, szürke- és sárga murénák dugják ki fejüket. A falakat szivacsok, hidroidok lágykorallok borítják. A fenék tölcsérszerűen torkollik az átjáróba, ahol elképesztő látvány fogad bennünket. A viszonylagos homályt a szemközti kijáratból, valamint fentről a sziklafalat megszakító lyukból fénypászmák törik át. Mindenütt halak kavarognak: kék maomao-k, vörös disznóhalak, kétfoltos szirtsügérkék, fekete angyalhalak. Kifelé a kijáratot egy nagy szikla torlaszolja el, ami alatt átúszva ismét szélesedik a látótér. A környéken nem ritkák a fenéken lapuló szőnyegcápák, vagy a csapatokban úszó delfinek. Az év egyes szakaszaiban tömegesen látni erre tövises rájákat, sőt néha inkább csak a hidegebb tavaszi időszakban találkozhatunk nautiluszokkal és óriás zsákállatokkal is. Ezek a szabadon úszó, átlátszó hordóra emlékeztető titokzatos lények akkorák is lehetnek, hogy testüregükbe a búvár akár be is úszhat!

Ötvennél több olyan merülőhelyet tartanak itt számon, ahová rendszeresen szerveznek búvártúrákat. Azok számára, akik a roncsmerülést kedvelik, szintén Tutukakából indítanak túrát a TUI nevű hadihajó roncsához, amit kifejezetten a búvárok számára süllyesztettek el és láttak el külön nyílásokkal. 2000. októberében került végleges nyughelyre a második ilyen kiszolgált hadihajó is. Mindössze másfél órai autóútra van innen Bay of Islands. Itt, a Cavalli-szigetnél nyugszik hullámsírjában a legendás Green Peace hajó, a Rainbow Warrior.
A hazánktól való jelentős távolság, valamint ennek anyagi vonzata miatt kevéssé valószínű, hogy magyar búvárok által felkapott hellyé válik ez a csodálatos búvárparadicsom, mégis őszintén és melegen ajánlom mindenki számára aki megteheti, hogy elutazzon oda, vagy ausztráliai túra közben útba ejtheti.

Mátis László

Shark Diving Instructor