Ahogy már az előző cikkekben is rámutattam, sajnálatos módon, az emberek többségénél a domináns érzelem, a cápákkal szemben a félelem (vagy inkább a rettegés a helyes szó). Ez két okra vezethető vissza. Az emberek felszínes és kevés tudása a cápákról, valamint a médiának és a filmeknek a hatásfokozás érdekében adagolt, hamis, vagy töredékinformációi. Ez nagyon sok félreértést okoz. Ebben az írásban, ezen féreértések közül néhányat szeretnék eloszlatni.
Előre is elnézést kérek, ha olyan témákat feszegetnék, amelyeket az előző cikkek, már érintettek, de bizonyára lesznek olyanok is, akik csak most kapcsolódnak be a témába.

Mindenek előtt fontos megérteni, hogy ha azt mondjuk cápa, akkor nem egy fajról, hanem egy öregrendről (superordo), vagy más besorolási szisztémában alosztályág (infraclassis) beszélünk. Az öregrend nyolc rendet (ordo) foglal magába, különböző számú családokkal (familia), azon belül pedig különböző számú nemekkel (genus), és mintegy 403 fajt (species) (2006. Nelson-féle besorolás). Ahogy már írtam, a cápafajok számát illetőleg nincs megegyezés a tudósok között. Természetesen ez egy kissé leegyszerűsített verziója a Carl von Linne féle rendszertannak, a különböző alcsoportok miatt.

Lehet, hogy a cápák öregrendje nem az, amelyik a legtöbb fajt tudja felvonultatni, de az bizonyos, hogy az egyik legváltozatosabb. Ez a változatosság úgy táplálkozás, szaporodás, életforma, mint viselkedés terén jelentősen különböző kvalitásokat vonultat fel. Oktalanság volna azt gondolni tehát, hogy a cápák egyformák. Mindössze egyetlen dolog van, ami minden cápában közös – vízben élnek. Noha vannak olyan fajok (néhány bambuszcápa faj), amelyek, bár csak rövid ideig, de kimerészkednek a vízből.
A legtöbb ember, ha a cápa szót hallja a nagy fehércápára (Carcharodon carcharias) jut eszébe (sztereotip gondolkodás). Pedig a cápák lehetnek nagyon másfélék is mint egy nagy fehér.
Lássuk hát mik azok az általános tévedések, amik a cápákat érinti:

A cápák nem intelligensek

Az emberek többsége úgy gondol a cápákra, mint agyatlan zabálógépekre, akiknek egyetlen célja: ölni. A súlyos tévhitek egyike, hogy a cápa nem inteligens.
Az intelligenciát talán így lehet definiálni:
Az intelligencia komplex képesség, ami a problémamegoldásra irányul. Ide tartozik például az összefüggések átlátása, az emlékezőképesség, a gondolkodás gyorsasága.

A cápák rendelkeznek rövid és hosszútávú memóriával, képesek a tanulásra megfigyelés alapján. Több cápafajról elmondható a kiváló problémamegoldó képesség, a szociális készség és a kíváncsiság. 1987-ben sokan látták, ahogy egy partra sodródott, elpusztult bálnát hét nagy fehércápa közös erővel mélyebb vizek felé húzott, hogy ott megehessék.

A cápák nem szociálisak

Tény, hogy nagyon sok cápafajnál, a különböző nemű egyedek úgyszolván az egész életüket egyedül élik, ezt csak a szaporodási ciklusok szakítják meg.
De ez természetesen nem minden faj esetén érvényes. Több fajra igaz, hogy csoportosulnak, ezeknél a fajoknál gyakori a nemenkénti, vagy a korcsoportonkéni szegregáció (elkülönülés), például a szürke szirticápa vagy a csipkés pörölycápa polarizált csoportokat alkotnak, amelyekben minden egyednek megvan a saját helye, ezen fajoknál kialakul egy bizonyos csoporton belüli hierarchia, és kimutatott a testbeszéd-kommunikáció. Szintén több fajnál jellemző, hogy idősebb korukban elszeparálódnak a fajtársaik csoportjaitól.
Gyakran figyelhető meg, hogy különböző fajok, más fajokkal közösen vadásznak, vagy osztozik egy zátonyon. Ilyenkor gyakori, hogy az egyik faj átáll, diurnális (nappal aktív) életciklusról, nokturnálisra (éjszaka aktív). Nem ritka, hogy egyes cápafajok, más cápákkal, vagy delfinekkel közösen, mitöbb egymást segítve vadásznak.
A kutatók arra mutatnak rá, hogy a cápák agy-testtömeg aránya hasonlít az emlősökéhez, ami azt jelenti, hogy képesek lehetnek összetett szociális viselkedésformákra.

Érzéketlenek az emberi érintésre
Több filmeben látható már, hogy búvárok cápákat simogatnak. Legtöbb esetben lánc-védőruházatban, de a Sharkwater (2006) című filmben látható például, ahogy egy karibi szirtcápát tart Rob Stewart (a film rendezője és főszereplője) a térdén és puszta kézzel simogatja. Az állatnak pedig szemmel láthatóan nincs ellenére.

Polinéziában régebben az apák gyakran ajándékoztak kölyök cápát a fiuknak, akik egy védett, elkerített öbölrészben együtt játszadoztak az állatokkal. Ezeket az állatokat aztán később elengedték. Érdekességként jegyezném meg, hogy feljegyzések szerint az állatok később is megismerték a „gazdájukat”.

Minden cápának folyamatosan úsznia kell

A cápák életterülete alapján három típust különböztethetünk meg. A nyíltvízi (pelágikus) fajok, a fenéklakó (bentikus) fajok, és a mindkét életteret egyaránt előnyben részesítő (bento-pelágikus) fajok.

A nyíltvízi fajok többsége, lettlévén folyamatosan úszik, elegendő a száját kinyitnia, a víz a kopoltyúkon át távozik és az oxigenizáció megoldott. A bentikus fajoknál, a cápa a száját kinyitva vizet szív be, amit a száj becsukása után átprésel a kopoltyúréseken, így oldva meg az légzést. A bento-pelágikus fajok, természetesen mindkét légzésformára képesek.

Rossz a látásuk
A cápák szemének mérete a testhossz 1-10 %-a lehet. Léteznek olyan fajok amelyek a mélytengerek bathypelágikus zónájában élnek (1000-4000 m közötti nyílt víz). Ezen cápafajok, mivel ebben a mélységben teljes sötétség uralkodik, valóban nem rendelkeznek éles látással.

Emellett a grönlandi cápa (Somniosus microcephalus), amely túl azon, hogy gyakran keres fel 2000 m alatti vizeket, gyakran küzd egy súlyos problémával. Nevezetesen egy apró, mindössze hat centiméteres rák (Ommatokoita elongata) furakodik a szemébe gyulladást és nekrózist (üszkösödést, elhalást) okozva.
Ha azt gondolnánk, hogy a látás kiesése ezen fajok pusztulását, vagy hátrányos helyzetét okozná, súlyosan tévednénk. Ilyenkor a többi érzékszerv veszi át a helyét. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a cápák több érzékszervvel bírnak, mint az emlősök!

Ezen túl léteznek fajok (tüskéscápa fajok, citromcápafélék), amelyek a macskáéhoz hasonlóan a szemben a retina mögött, a szemfenéken elhelyezkedő fényvisszaverő réteggel az úgynevezett tapetum lacidum–mal rendelkeznek, amely tükörként működik és visszaveri mindazt a fényt, amely a recehártyán először áthaladva nem nyelődött el. Ez hihetetlenül éles látást tesz lehetővé, csökkent fényviszonyok között is. Amennyiben az állat a felszín közelében tartózkodik az eleve napfényes zónában, a fénykapacitást egy melanin tartalmú réteg csökkenti.
Tudósok szerint két faj (nagy fehér cápa, feketefoltú szirtcápa) szeme képes a levegő és a víz eltérő fénytöréséhez is alkalmazkodni (spyhop). Ez a cápákon kívül csak tengeri emlősökre jellemző.

A legtöbb cápa képtelen becsukni a szemét. De van néhány faj (pörölycápa fajok, macskacápa félék…stb,) amely rendelkezik pislogó hártyával (membrana nictitans). Továbbá a szemek épségét megóvandó, néhány faj (mint például a nagy fehér cápa, hering cápa…) képes a szemét befordítai a koponyaüregbe.

Folyamatosan zabálnának, bármikor, bármit megtámadnak

A cápák többsége 3-7 naponta táplálkozik. Egyes fajok esetében, ez kitolódik 9 napra, de a nagy fehércápa esetében, két táplálkozás között, akár 2 hónap is eltelhet.

Hogy miért? A cápák U-alakú gyomorral rendelkeznek, amelyet egy spirális bél követ. A spirális bélben a redők száma fajonként változó, de 4 és 45 között változhat. Ellentétben az emlősökkel, akiknél az elfogyasztott táplálék 12 – 48 óra alatt kiürül a tápcsatornából (egy része a tápláléknak emésztetlenül), bizonyos cápafajoknál ez akár egy hónapnál is tovább tarthat (aztán táplálék hiányában néhány faj a májban raktározott táplálékot használja). Ez a különleges tápcsatorna teszi lehetővé a részleges emésztést, vagyis hogy mindig csak annyit emésszen meg az elfogyasztott táplálékból, ami pillanatnyilag szükséges, a többit raktározza a gyomor. Hogy a táplálék nem indul bomlásnak, tudósok feltételezése szerint speciális enzimeknek köszönhető.

Emellett egy cápa a saját testsúlyának, (faj függvényében) csak 50-400 % át kitevő táplálékot fogyaszt el. Ez az arány, az emberknél is magasabb.

Egy ausztráliai tengeri akvárium dolgozói szerint egy 3,50 méter hosszú, 152 kilogrammos tigriscápa 80 kilogramm halat fogyasztott el egy év leforgása alatt. Hogy lehetséges ez? Nem minden cápa táplálkozik egész évben. Amikor A víz lehűl, a trópusokon és szubtrópusokon élõ cápák semmit sem esznek. A Földközi-tenger cápái decembertõl márciusig teljesen beszüntetik a táplálékfelvételt, és mély álomba süllyedve telelnek át.

Érdekesség, hogyha egy cápa emészthetetlen táplálékot nyel le, képes a saját gyomrát is kihányni (kifordítani a vízbe), hogy megszabaduljon tőle.

Minden cápa ragadozó

Bár a cápák jelentős része ragadozó életmódot folytat, érdekes módon a három legnagyobb cápafaj, tehát a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus), illetve az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios) nem ragadozó életetmódot él, hanem planktonikus élőlényeket fogyaszt.

A cápa akár a másikat is felzabálja (feeding frenzy)

A táplálkozási (zabálási) örjöngés, vagy angol nevén Feeding Frenzy, egy rendkívül fokozott izgalmi állapot, amelyet a vérszag, a vergődő hang, a stimuláló éhség, valamint a más cápák jelenléte által kiváltott táplálék féltés motivál. Ilyen esetekben egy másik egyed által megsebzett cápa is áldozatává válhat fajtársai számára…..
Természetesen ez is, mint a legtöbb cápákkal kapcsolatos dolog, nem igaz minden fajra.

A cápa nem betegszik meg

A cápák, bár talán a legerősebb immunrendszert mondhatják a magukénak, igenis megbetegszenek, sőt rákos daganatot is mutattak már ki cápáknál. Az első részletes tudományos leírás 1908-ban született, azóta 18 fajban mutattak ki rákos daganatot. 2000 áprilisában John Harshbarger és Gary Ostrander, egy prezentáción 40 jó és rosszindulatú daganatotmutatott be, amelyek megtalálhatók cápákban, többek között a májban és a herében.
Emellett egy úgynevezett bioakummulációs folyamat révén, a cápák szervezetében (különösen a folyókban, folyótorkolatokban élő, vagy emberi civilizációhoz közeleső életterületen élő fajok esetén) nagymértékben felhalmozódó nehézfémek, PCB-k, toxinok tárolódnak. Azt ugye nem kell elmagyarázni, hogy ez kihatással van a legerősebb immunrendszerre is.

A cápauszony fogyasztása jótékony hatással van az ember egészségi állapotára

Már a Szung dinasztia (Kr.u. 960-1279) óta ismert és népszerű étel a cápauszony leves. Az utóbbi időkben, az egyre gyarapodó Kínában, újra hihetetlenül népszerű étel. Banekettek, esküvők, üzleti vacsorák elengedhetetlen része. Pedig az ára miatt, kimondottan luxuscikknek számít.

A leves fogyasztása a kínaiak szerint rendkívüli hatással van az emberi szervezetre. Hatásos a ráktól, az izületi gyulladásokig csakúgy, mint a szexuális potencia javítására. Ezek a hatások természetesen csak mítoszok, kiváltképp abban a volumenben, ahogy a kínaiak, hong-kongiak, taiwaniak (akik a fő fogyasztói a cápauszonylevesnek) hiszik.

Emellett a cápauszonynak teljesen ízetlen. A leveshez, mindössze a textúráját, vagyis a rostszerkezetét adja. Hogy íze legyen, különböző ízesítéssel készítik.
Az előző bekezdésben már írtam a felhalmozódó nehézfémek, PCB-k, toxinok tárolódásáról, ami természetesen a porcokban (így az uszonyban is) kimutatható. Természetesen a cápauszony ilyen jellegű kontrollálása eleddig még fel sem merült a keleti országokban (két dolog, ami mérvadó, a cápauszony kereskedelmében, a szárított uszony súlya, illetve értéke). Ilyetén módon a cápauszony leves, egyes esetekben sokkal inkább lehet kártékony, semmint hatásos.

A cápának, oldalára vagy a hátára kell fordulnia, hogy haraphasson

Régebbi festményken, metszeteken gyakran ábrázolták a cápákat, amint oldalra fordulva tátott szájjal támadnak. Ez abból a tévhitből ered, hogy mivel a cápák többségének alsó állású, jóval a rosztrum (orrporc) mögött elhelyezkedő, alsó állású szája van, nem lehet képes másképp harapni.

A megoldást a cápák anatómiájában kell keresni. Nevezetesen az állkapcsok rögzülésében a koponyához. Az állkapocs kapcsolata lehet amphistyl (felül rögzült, ami a primitívebb fajokra jellemző), vagy hyostyl (nem rögzült. ami a fejlettebb fajokra érvényes).Az úgynevezett hyostyl állkapocs sajátossága, hogy támadás megkezdésekor a cápa felemeli a fejét, majd leereszti az alsó állkapcsát. Az alsó állkapocs így előre nyúlik, majd a felső állkapocs előre mozdul, így az abban levő fogsor is előbújik. Ezt követi az állkapcsok zárása, illetve a felső fogsor visszatérése eredeti állapotába. Némely fajoknál ezt a fogazat enyhén befelé hajlása követi, ami biztosítja a zsákmány rögzítését. Mivel az alsó és felső fogsor a fajok némelyikénél (pl. nagy fehér cápa) pontosan egymásba záródik és a fogak széle fűrészes, már a harapás is komoly nyíróerővel bír (egy kifejlett nagy fehér cápa mérések szerint, mintegy 1,8 – 3 t/cm² erősséggel harap), de emellett a cápa többszöri heves fejmozdulattal segít darabokat kiszakítani az áldozat testéből. Ez bizonyos fajoknál lehet, akár 30 kg-nál nagyobb darab hús is. Mivel a porcos halak (ide tartoznak a cápák, a ráják, valamint a tömörfejűek ), nem rendelkeznek nyelvvel ezt a nagy méretű falatot egyben nyelik le.

Érdekességképp jegyezném meg, hogy a cápák testében nincsenek csontok. A porcoshalak osztályába tartoznak. A fogainak szilárdsága a Mohs keménységi skálán mégis az acél keménységével vetekszik.

Láthatjuk tehát, hogy a cápafajok egymástól mennyire különbözőek lehetnek.
Természetesen az itt felsoroltakon felül, jónéhány tévedés és érdekesség lenne még említhető, de sajnos helyszűke miatt, itt csak néhányra térhettem ki.
Több olyan téma is van, amely önmagában egy cikknyi anyagot ölel fel, mit a következő cikk témája, nevezetesen a cápák szaporodása.
Hiszem, hogy a cápák jobb megértése, mindenki számára közelebb hozza ezeket a fenséges és a természet, az ökoszisztéma számára nélkülözhetetlen ragadozókat.

Mátis László

Shark Diving Instructor